Szorbit

A szorbit (vagy szorbitol) egy cukoralkohol, mely egyes gyümölcsökben a természetben is előfordul.

Cukorpótló édesítőszer, fele édességű, mint a répacukor, ezért a cukorbetegek diétájához szacharinnal fokozzák édesítő erejét. Ugyanakkor a korszerű diétás ajánlások a cukorbetegeknek nem tanácsolják használatát.

Energiatartalma azonos a cukoréval (grammonként 4 kcal, azaz 16.8 kJ).

A szorbit enyhén vízoldható, hővel és savval szemben stabil.
A nyelven enyhén hűsítő érzetet kelt. Cukorhelyettesítőként nem idéz elő fogszuvasodást.

A szervezetben lassan bomlik le, a vércukrot a cukornál kevésbé emeli. Glikémiás indexe 30 alatti.

A cukorral ellentétben az emberi szervezetben való lebontásához nem szükséges az inzulin, a tiszta szorbitot (E 420 i) ezért cukorbetegek is fogyaszthatják. A szorbitszirup (E 420 ii) azonban a szorbit mellett tartalmaz mannitot és más rövidláncú cukrokat is (oligoszaharidok). Mivel az oligoszaharidok emésztéséhez szükséges inzulin, az E 420 (ii) nem alkalmazható a cukorbetegeknek szánt élelmiszerekben.

Ésszerű mennyiségben biztonsággal fogyasztható.
Mellékhatás: haspuffadást, bélgörcsöket, hasmenést okozhat, ezért napi 30 g-nál nagyobb mennyiségben nem javasolt fogyasztani.

Egy éves kor alatt fogyasztása tilos, mert a gyermekekben ekkor még nem alakul ki a lebontásához szükséges enzim.

Élelmiszerekben emulgeálószerként, édesítőszerként és nedvességnövelő anyagként alkalmazzák.

Mivel a levegőből megköti a vizet, gátolja az élelmiszer kiszáradását.
Ezen kívül a szorbitot használják különféle termékek puhán tartásához is.

A szorbitot kukorica, búza vagy burgonyakeményítő erjesztésével állítják elő. Színtelen, szagtalan, kissé édeskés ízű, vízben jól oldódó, semleges kémhatású cukoralkohol. Mivel a glükóz lényegesen olcsóbb, mint a fruktóz, így a szorbitot ebből állítják elő.