Szacharin

A szacharin volt az első mesterségesen előállított édesítőszer, 1879-ben fedezték fel.
Édesítő erő: hozzávetőlegesen 300-500-szor édesebb a cukornál. Kesernyés mellékízű.
Az emberi szervezetben történő hasznosulás: szervezetünk a szacharint emésztés nélkül választja ki.

Előnyei:

• Kalóriamentes, így fogyókúrához is kiválóan használható
• Édesítőereje tartósabb sütés-főzés esetén is megmarad
• Hosszú élettartamú, sokáig eláll
• Nem okoz fogszuvasodást
• Cukorbetegek is fogyaszthatják
• Más édesítőszerekkel kombinálva szinergia-hatás érhető el (ezen kombinációk egymás édesítő hatását felerősítik).

Használat:
Az élelmiszeriparban elsősorban vízben jól oldódó nátriumsóját (E 954 ii) alkalmazzák. Mivel a szacharin erősíti a cukorhelyettesítők és más édesítőszerek, köztük az aszpartám (E 951) és a ciklamát (E 952) hatását, általában ezekkel keverve használják. Csak meghatározott élelmiszerekhez engedélyezett, ilyenek például a csökkentett energiatartalmú illetve cukormentes italok, desszertek, alkoholos italok, táplálékkiegészítők.

Biztonság:
A szacharin veszélytelennek számít.

A szervezet változatlan formában kiválasztja. A naponta elfogyasztható mennyiség 2,5 mg testsúly-kilogrammonként, ezért sütéskor vagy főzéskor sokan más édesítőszerekkel keverik, ugyanis azok édes ízét is jobban kiemeli. Mivel a cukorbetegek által is fogyasztható szacharin a legrégebb óta ismert mesterséges édesítőszer, ezen végezték a legtöbb vizsgálatot is, és a jelenlegi eredmények szerint egészségre ártalmatlannak minősítették.

Nem árt azonban tudni, hogy az 1970-es években végzett patkánykísérletek kapcsolatot találtak a szacharinfogyasztás és a hólyagrák között, későbbi tanulmányok azonban nem tudták bizonyítani, hogy az embereknél is előfordulhat, ezért a szacharint 2000-ben levették az Amerikai Nemzeti Toxiklógia Társaság Rákkeltő Anyagok listájáról, és visszavonták a figyelmeztetést.