A szénhidrátokról

Igazolták, hogy a cukor méreg>>

A szénhidrátok szénből és a vízmolekula alkotóelemeiből, hidrogénből és oxigénből állnak. Szénhidrátok közé tartoznak a cukrok, a keményítő és a cellulóz is. Jelentőségük tehát igen nagy, hiszen az élőlények energiatartaléka és a növényi szövetek váza is szénhidrát. A szénhidrátok fő élettani szerepe az energiatermelés: 1 gramm szénhidrátból 4,1 kcal (17,6 kJ) energia szabadul fel. Energiaigényünk legnagyobb részét a szénhidrátokból nyerhetjük.

Optimális, ha a napi energia bevitel 55-58 energiaszázaléka szénhidrátból, mégpedig összetett szénhidrátból áll.
A szervezet az “üzemanyagként” fel nem használt szénhidrátokat zsírrá alakítja, és azt a zsírszövetben raktározza. Emellett a szénhidrátoknak még számtalan kisebb-nagyobb feladata van a szervezetben.

A szénhidrátok csoportosítása

Egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok):

Legalább három szénatom alkotta láncból és a hozzájuk kapcsolódó hidrogén és oxigén atomokból állnak. A szervezet számára legfontosabbak általában öt vagy hat szénatomot tartalmaznak. Az öt szénatomos pentózok fontos alkotóelemei a sejtjeinket felépítő két létfontosságú óriásmolekulának, a DNS-nek (dezoxiribonukleinsav) és az RNS-nek (ribonukleinsav). A hat szénatomos hexózok közé tartozik az anyatej egyszerű cukra, a galaktóz, a fruktóz (gyümölcscukor) és a glükóz (szőlőcukor) is. A táplálkozásban energiaforrásként a hat szénatomos cukrok a legfontosabbak. Ezen belül is központi szerepe van a glükóznak, mert a szervezet minden szénhidrátot és egyéb energiahordozót végső soron glükózzá alakít, közvetlenül csak ezt tudják fölvenni a sejtek, majd energiává alakítani, miközben széndioxiddá és vízzé ég el.

Két cukor molekulából állók (diszacharidok):

Két cukorgyűrűből állnak, ide sorolhatjuk a szacharózt, amit általában úgy ismerünk, mint a cukornád vagy répacukor feldolgozásából az asztalunkra kerülő fehér kristálycukrot. Itt kell megemlítenünk a tej és tejtermékek édes ízét adó laktózt, ami egy hat szénatomos galaktózból és egy glükózból áll, s emésztéskor is ezekre az alkotóelemekre bomlik. További példa lehet a sörben is megtalálható, két glükózegységből álló maltóz.

Összetett szénhidrátok (poliszacharidok):

Az összetett szénhidrátokat mono- és diszacharid-egységek építik fel. A pontos meghatározás szerint a 3-9 cukoregységből álló szénhidrátokat oligoszacharidoknak, míg a több mint kilenc cukoregységből állóakat pedig poliszacharidoknak nevezzük. Az oligoszacharidokhoz tartozik a kukorica maltodextrinje vagy a cikóriában található rost, az inulin is. A poliszacharidok legismertebb képviselője a keményítő, amely sok glukózmolekula egyesüléséből jön létre. Ide tartozik még az amilopektin és ezek állati megfelelője a glikogén, melyek az élő szervezetben a cukrok raktározását teszik lehetővé.

A szénhidrátok emésztése

Ahhoz, hogy a szénhidrátok a szervezet számára felhasználhatóvá váljanak, előbb emészthető állapotba kell hozni őket. Az emésztési folyamat helyszíne a tápcsatorna. A szénhidrát emésztése bámulatos módon már a szájban, a nyállal kezdődik és a gyomorban folytatódik. Az összetett szénhidrátok emésztése a szervezetben található enzimek hatására jön létre. A keményítőt a ptialin, a nyálban található enzim kezdi el bontani. Az enzim pH-optimuma 6,7, tehát ennél a vegyhatásnál működik legnagyobb hatásfokkal. Ebből kifolyólag az igen savas vegyhatású gyomorba kerülve működését a gyomorsav gátolja. A vékonybélben a hasnyálmirigy által kiválasztott alfa-amiláz bontja a poliszacharidokat, ennek következtében oligoszacharidok keletkeznek: maltóz, maltotrióz és néhány más polimer. A vékonybélbolyhok külső sejthártyájában található oligoszacharidázok tovább bontják az oligoszacharidokat, így végtermékként glükózmolekulák alakulnak ki. Ezeknek egy része helyben, másik része csak egy távolabbi bélszakaszon szívódik fel.

A táplálékkal felvett diszacharidokat a laktáz és a szacharáz bontja. Ezen enzimek hiányakor alakul ki a tejcukor-érzékenység, mikor a laktóz (tejcukor) nem tud lebomlani. Fő tünete a tej fogyasztását követően kialakuló hasmenés, haspuffadás. A vékonybélben a legtöbb cukor felszívódik, így bejut a vérkeringésbe. A cukrok bélben történő szállítását az inzulin alig befolyásolja.

A cukrok a vékonybélből a vérrel először a májkapu vénán (vena portae) keresztül a májba kerülnek. A cukor egy részéből a máj glikogént – egymással láncszerűen összekapcsolt, több száz glükóz-molekula alkotta összetett cukrot, vízoldékony állati keményítőt – készít, s feltölti vele szénhidrát-raktárát. A szervezet innen igényeinek megfelelően újra el tudja osztani energiatartalékát. Energiahiány esetén a máj glikogénjét glükóz-egységekké bontja, leadja a vérkeringésbe, hogy az valamennyi rászoruló sejthez eljusson. A szervezet glikogénraktárai meghatározott és véges mennyiségű tartalékot képeznek. A máj körülbelül 150g glikogént képes tárolni, ezt egészítik ki az izmok glikogénraktárai, amelyek összesen 200-300g-ot képesek raktározni.

Az anyagcsere-folyamatok közül kiemelkedő jelentősége van a szénhidrát-lebontásnak, ugyanis a többi molekula lebontó folyamatai is kapcsolatosak ezzel a reakciósorozattal, melyet biológiai oxidációnak nevezünk. A biológiai oxidáció három fő folyamatra bontható. Az 1. folyamatot glikolízisnek nevezzük (lízis = bontás), melynek során a glükóz-foszfát molekula lépések sorozatán keresztül koenzim-A molekulához kapcsolódó két-szénatomos acetil- csoporttá alakul, miközben ATP és széndioxid is keletkezik. A reakciósorozat 2. szakaszában, az ún. citromsavciklusban a két-szénatomos acetil-csoportok is széndioxiddá alakulnak. A 3. Szakasz a terminális oxidáció, amelynek folyamán az 1. és 2. reakcióban képződő hidrogének vízzé alakulnak a légzési oxigén segítségével. A teljes folyamat során 1 mol glükózból 36 molekula ATP keletkezik. A legfontosabb szénhidrátanyagcsere-zavar a cukorbetegség, vagy más néven diabetes mellitus.